27. Fejezet - Téves vélemény

Sziasztooook.:)
Először is elszeretném mondani, hogy nagyon de nagyon szépen köszönöm még egyszer is a harmadik díjat! Tényleg felér egy karácsonyi ajándékkal.:D Másodszor ismét eggyel többen lettünk azaz már 16(!)  feliratkozó van a blogon, ezt is nagyon köszönöm.:) Nagyon jó érzés, hogy van akiket érdekel a blog, az amit írok.:) Remélem nem okozok csalódást a jövőben sem.:)!!! Harmadszor pedig nagyon nagyon és még annál is jobban boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket szeretnék kívánni mindenkinek.:)!!!!!!  Pihenjetek sokat, és ha karácsony akkor sütik, szóval használjátok ki a szünetet minden szempontból is.:D!!! Karácsonyi ajándékként, a szokásosnál hamarabb azaz most hozom az új részt, valamint egy kis karácsonyi zenét (csak a hangulat kedvéért.:D). Remélem tetszik majd.:) Még egyszer nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak.:) Boldog új évet még nem kívánok, hisz addig még úgyis jelenetkezem!!!.:) Jó olvasást mindenkinek! Smile.:)

 

https://www.youtube.com/watch?v=J-8VCL4uSUc 

27. Fejezet. 

 "Vállalom azt aki vagyok, mert más úgy sem lehetnék mint önmagam.." 

Késő délután volt. Kint már sötétedett, bár ez betudható volt annak, hogy november közepe volt már. A nappaliban ülve beszélgettünk. Pontosabban beszélgetett mindenki engem kivéve. Jay gyilkos pillantásokat vetve rám, végig engem figyelt. Az ikrek a tévében mesét néztek, míg Lotti az egyikük haját fonta be. Fizzy pedig anyja mellett hallgatta a beszélgetést, melyet most Louis irányított. A koncertekről mesélt, és arról, hogy hamarosan egy körútra indulnak. Kicsit idegennek éreztem magam. Egy valódi családi légkör vett körül. Elképzeltem, hogy vajon milyen lehetett volna egy ilyen családban felnőni? Vajon milyen életem lett volna? Most mit csinálnék? Elképzeltem a tökéletes életem, és családom. Én a nappaliban leckét írok, a konyhából finom illatok jönnek, mert anya épp vacsorát főz. Apa pedig kezében egy aktatáskával haza ér a munkából. Én átölelem, Ő megpuszil. Együtt ülünk a családi asztalhoz. Anya mosolyog, apa elmeséli mi volt az nap a munkahelyén, én pedig csodálattal figyelem Őt. Ám a nem létező, tökéletes múltam elképzeléséből egy aprócska tény zökkentett ki: Mindez csak egy illúzió. A valóság mindennek a közelében sincs. Soha nem ültünk le közösen a családi asztalhoz. Apa soha nem adott puszit, anya arca pedig emlékeimben soha nem mosolygós. Én csodálat helyett utálattal gondolok arra a férfira, aki sajnos a vér szerinti apám.

-          Na, és mond Katy milyen terveid vannak a jövőre nézve? – fejem Jay-re kapva hirtelen nem tudtam mit kellene mondanom.

-          Nos, ami az illeti.. – mondatom épp hogy elkezdtem abba is hagyhattam, mert félbeszakítottak.

-          Ó. Sajnálom, nem gondoltam át a kérdésem. Hisz tudom, hogy az intézetben felnőtt gyerekek..de hisz úgyis érted. – a kérdése vissza gondolva nagyon is át volt gondolva. Szándékosan terelte erre a témát. Én szemöldököm felvonva belementem a játékba.

-          Nem igazán. Kérem, kifejtené? – meglepődve, de mégis magabiztosan kezdett bele.

-          Egyértelmű, hogy azok a fiatalok, akik intézetben nőttek fel szülők, és család nélkül nem futnak be fényes karriert. Statisztikai tény, hogy az árvákból lesznek a drogos emberek. A bűnözők, és a hajléktalanok. Ők teszik ki a 90%-át, azoknak a személyeknek, akik, hogy szépen fogalmazzak elzüllődtek. – szemeim kikerekedtek, szemöldököm az egekbe szökött, az állam pedig valahol Japán közelében járhatott. Karom magam elé fonva, nem tudtam hirtelen szóhoz jutni sem. Úgy éreztem minden félelem, ami eddig bennem lakozott Jay-el szemben most egy csettintésre eloszlott. Már nem érdekelt, hogy megkedvel e valaha, és az sem, hogy Ő Louis édesanyja. Másodpercek alatt ment fel bennem a pumpa, és tudtam, ezt nem hagyhatom annyiban. Még akkor sem, ha Ő életem szerelmének az anyja.

-          Tessék? Már elnézést, de mi jogon ítélkezik más emberek felett? Valóban úgy gondolja, hogy mi választottuk ezt az életet? Van, akiket elhagyott az édesanyja, és van, aki azért került egy árvaházba, mert meghalt mindenki, aki magához vehette volna. Egyikünk sem önként vonult intézetbe. Ha pedig azt gondolja, ismer és elítélhet, hát akkor nagyot téved. Nincs joga ehhez. Fogalma sincs, milyen érzés volt 6 évesen idegen emberek közé kerülni, akik nem a szülei. Úgy felnőni, hogy azt sem tudja mi az a család. Azok, akik rossz útra térnek az intézetből kikerülve, csak menekülésből teszik azt, amit. Menekülnek a valóság elől, mert ez a világ idegen számukra. Nem volt, aki szerette volna Őket, vagy akire számíthattak volna egész életükben. Sajnos akadnak olyanok, akik azt gondolják az intézet után nincs élet számukra, és a könnyebb utat választják. De én nem vagyok olyan. Jól jegyezze, meg amit most mondok: Aki itt áll maga előtt, nem egy gyáva és gyenge lány. Soha nem választanám a könnyebb utat, csak hogy elmeneküljek a múltam elől. Vállalom azt, aki vagyok, és azt ahonnan jöttem. De nem fogok olyanná válni, mint amilyenre maga számít. Nem adom fel egykönnyen. Mert ha megtettem volna, akkor nem lennék itt. Választhattam volna nem egyszer azt, hogy oda kerüljek ahová az a 90%-ék, de nem tettem. Én kivétel vagyok. Ez pedig nem sértés, hanem a száraz tények egyike. Most pedig várhatja, hogy bocsánatot kérek, mert nem fogok. Nincs okom bocsánatot kérni, azért aki vagyok. Azért ami csak a színtiszta igazság. Most pedig ha megbocsájt. – monológom végére levegőm is alig maradt. Szám kiszáradt, szemeim pedig könnyek csípték, de egynek sem engedtem utat. Most nem. Komoly arccal fordultam meg, és indultam el az emelt felé. De egy epés megjegyzés még kimondásra várt. Ha ennyire hiányolja a bunkó és szemtelen embereket hát most egy másodpercre megkapja. – De tudja mit? Ha nem is felmegyek, mert nincs kedvem se gyomrom egy olyan személlyel egy légtérben ülni, aki statisztikák alapján ítél meg egy embert, akit nem is ismer. – határozott léptekkel hagytam ott a társaságot, mely ha jól sejtem most döbbenten pásztázza a távolodó alakom. 

Louis szemszöge:  

Nem tudtam elhinni, hogy ez a beszélgetés valóban megtörtént. Pontosabban, azt nem tudtam felfogni, hogy anyám képes volt ilyen szavakat mondani Katy-nek. Idegesen méregettem a velem szembe ülő nőt, aki a döbbenettől csak meredt maga elé.

-          Ez kiábrándító volt. – jegyeztem meg dühösen.

-          Örülök, hogy még időben kiábrándultál belőle. – nem hittem a fülemnek. Kikerekedett szemekkel álltam fel eddigi helyemről.

-          Te voltál kiábrándító. Beszélhetnénk? – nem akartam a kis húgaim előtt kioktatni az édesanyám. De úgy gondoltam ideje elbeszélgetnem vele. Ő ártatlan arccal jött utánam a konyhába. – Ez mégis mire volt jó?

-          Mégis micsoda? Én nem tehetek arról, hogy a drága kis barátnőd nem ismeri az illemet. Bár valljuk be, mégis ki tanított volna neki bármi féle jó modort?

-          Messzire mentél. Túl messzire. Ő a barátnőm és nem engedem, hogy így beszélj róla. Szándékosan hoztad fel a gyermekkorát témának, holott nagyon jól tudtad, hogy a szülei meghaltak.

-          Ő nem hozzád való. Pusztán csak erre akart rávilágítani. – vállat vonva dőlt a konyha pultnak.

-          Anya. Lehet, hogy Katy nem fogalmazott elég világosan számodra de, Ő nem olyan, mint a többi lány. Ő nem egy elzüllött senkiházi, aki mások pénzéből akar megélni és meggazdagodni. – hangom ingerülté vált. Nem értettem, miért teszi ezt? Soha nem viselkedett még így.

-          De igen. Pontosan ugyan olyan. Azt szeretném, ha időben rájönnél, hogy nem szeret téged, csak kihasznál. Nem akarom, hogy csalódj.  Hát nem egyértelmű? Úgy állítja be magát, mint egy mártír. Meghaltak a szülei? Ezt mivel is tudja bizonyítani? Lehet, hogy valahol boldogan élnek, és Ő csak azért adta be neked ezt a sztorit, hogy lenyúlja a pénzed. Nem szereted téged. Ez tény.

-          A tény az, hogy attól még, hogy neked nem jött össze apával nekem még összejöhet Katy-vel. Az, hogy a te szerelmi életed fuccsba dőlt, nem ok arra, hogy nekem is szenvednem keljen. Téged lehet, hogy nem szerettek viszont, de engem igen. Ő a legjobb dolog az életemben, ami valaha is történt. Nem fogom hagyni, hogy az anyai aggodalmaid, és az önzőséged miatt tönkre tett a kapcsolatunk. Ez a lány fontos számomra, és ha én is az vagyok neked, akkor ezt elfogadod. – megfordulni indultam ki a konyhából mielőtt még válaszolhatott volna, ám még egy mondat ki kívánkozott belőlem. – Végül is, én is elfogadtam, hogy vissza akartad könyörögni magad ahhoz, a férfihoz, aki itt hagyott minket. – idegesen rohantam fel az emeltre. Nem tudtam felfogni, hogy ez valóban megtörtént. Ő az édesanyám, akit szeret, de ez sok volt. Túl sok. Még soha nem láttam így viselkedni. Mintha Ő nem is az anyám volna, hanem egy idegen, aki keresztbe akar tenni nekem. Idegesen nyomtam le szobám ajtajának kilincsét. Katy az ágyon ült.

-          Eddig legalább volt egy icipici kis lehetőségem arra, hogy megkedveljen. De ezek után, azt hiszem ennek az esélye egyenlő a nullával.

-          Sajnálom. – böktem ki.

-          Tessék? Te sajnálod? Louis, nem tehetsz arról, hogy az édesanyád nem kedvel. – én épp reagáltam volna mikor, az ajtó nyílódott.

 

Katy szemszöge:  

Nem értettem, Louis miért sajnálkozik. Hisz nem tehet arról, hogy az anyja utál, és legszívesebben kilökne egy száguldó vonat elé.

-          Katy. Beszélhetnénk? – lépett be a szobába az említett személy. Szívem szerint kirohantam volna a szobából. Egy mosolyt erőltetve az arcomra bólintottam. Louis aggódva sétált ki a szobából. – Nagyon sajnálom, hogy ítélkeztem feletted. Nincs jogom bírálni a múltad és azt, hogy honnan jöttél. Tudom, hogy nehéz lehetett szülők és szerető család nélkül felnőni. Én csak..Tudod Louis előző kapcsolata nagyon csúnyán végződött. Annyira beleélte magát, abba, hogy van egy lány, aki szereti, és hogy neki is van kit szeretnie. Elhitte, hogy Lisa valóban szereti, és a szerelem szó szerint elvakította. Bár meg kell hagyni valóban jól játszotta a szerepét. Még minket is meggyőzött arról, hogy egy kedves és tisztességes lány. De az idő múlásával egyre inkább egyértelművé vált, hogy csak kihasználja Louis-t, és csak a pénzére hajtott. A hírnév és a karrier volt az, ami vonzotta. Az, hogy egy híres ember a barátja. Miután szakítottak, Louis nagyon maga alatt volt. Teljesen összetört, és egy anyának nincs is rosszabb, mint látni, ahogy a fia darabokra hullik. Féltettem, amikor bejelentette, hogy van egy barátnője. Csak rólad tudott beszélni, és arról, hogy milyen boldog. Tartottam, attól, hogy újra rosszul választott, és csalódni fog. De be kell látnom, hogy te valóban más vagy. Elég csak rád nézni. Nem tudom megmagyarázni mi ez az érzés, de ha rád nézek, akkor egy magabiztos erős lány látok, aki szívből szereti a fiam. Eleinte azt gondolta titkolsz valamit, de tudom, hogy tévedtem, és sajnálom. Hivatalosan is üdvözöllek a családban. Megtudsz nekem bocsájtani? – szavai lehengereltek. Láthatóan szereti a fiát, és valahol megtudtam érteni, hogy félti Őt a csalódástól. De a tény miszerint eleinte azt gondolta, hogy titkolok valamit aggasztott. Mivel teljesen jól gondolta. Ha tudná, kivel jár a fia, biztos szívrohamot kapna. Azt pedig nem akarjuk.

-          Én sajnálom, a hirtelen kijelentéseimet. Én tényleg szeretem Louis-t, és sosem bántanám. – legalábbis magamtól, és szándékosan. Jay kedves mosollyal arcom ölelt magához. Én viszonoztam mindezt.

-          Gyere, menjünk le. Louis már biztos ideges. – követve Őt sétáltunk le a földszintre.

-          Mosolyogtok? Ti mosolyogtok!  - Louis arcán hatalmas vigyor terült el, szemeiben pedig valami csillogást véltem felfedezni. – A számomra legfontosabb két nő úgy látszik kibékült, és boldog. Ezt szeretem.

-          Kettő? – a háttérből egy ismerős hang vonta kérdőre testvérét. Hihetetlen. Ez a kislány tényleg mindig megmosolyogtat.

-          Előttük, mégsem jelenthetem ki, hogy te vagy a szívem csücske, és az egyetlen, aki betölti azt.

-          Na, csak azért.

-          Egy puszit kapok cserébe? – tárta szét karjait várva, hogy a kislány oda rohan hozzá, de hiába.

-          Borotva Louis. Hidd el, hasznos dolog. Néha te is kipróbálhatnád. – Jay és én a lépcsőn állva kuncogtunk, a többiek pedig a falnak dőlve nevettek.

-          Nincs szükségem borotválkozásra. – jelentette ki.

-          De igen. – vágta rá a házban lévő összes személy egyszerre Louis-t kivéve. Megadva döntötte hátra fejét, ezzel a plafont figyelve.

-          Na ezért szeretek én pasi lakban élni. A női uralom kikészít. – nevetett fel, mire mi is hasonló képen tettünk..