59. Fejezet- Befejező rész!

Sziasztoooooook!!!
Hatalmas dobpergést, hiszen itt van az utolsó és egyben a BEFEJEZŐ rész is!!
Wáóóóó....hát ez a nap is eljött. Nem is tudom mivel vagy, hogy kezdjem!!
Először is talán azzal, hogy egy ez fontos pillanat számomra nem csak azért mert most kerül fel a legutolsó rész hanem azért is mert ez a blog és ez a történet nagyon sokat jelentett számomra! Kezdjük azzal, hogy ez volt az első olyan történet és egyben blog amit egyedül vittem végig!
2014. 07. 14. A dátum amit most vissza kerestem, hogy mikor is került fel az első fejezet! Eddig nem is tudtam, hogy 3 nap különbséggel de pont 2 éve kezdtem bele ebbe a történetbe és blogba!! Te jóó ég!! Ez a 2 év hamar elszaladt, és nem csak velem de a történetben is számtalan dolog történt!!!
Őszintén szólva nem nagyon hittem szeptember körül abban, hogy idén nyáron eljutunk idáig!! Mármint a befejező részig. Ennek több oka is van. Egyszer az, hogy nem volt túl sok időm és ihletem se ebben az évben már, más részt pedig a kedvem és az ötleteim se voltak már a régiek! Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam de így van: az utóbbi időkben már alább hagyott a lelkesedésem ennek a történetnek az írásával kapcsolatban, és nem azért mert nem szerettem! Erről szó sincs. Egyszerűen csak ebben a 2 évben én is sokat változtam és a gondolkodásom is! Amikor neki kezdtem ennek a történetnek szándékosan 1D fanfiction-ként kezdtem bele. De az idő és az évek múlásával változtak dolgok. Egy idő után azt vettem észre, hogy ha most kezdhetném előről az egészet, akkor nem 1D szereplőkkel írnám meg, és sok cselekményen, eseményen és szereplőn változtattam volna! És nem azért mert megutáltam az 1D-t (ez soha nem fog megtörténni..:DD Még akkor se ha jön az apokalipszis! 1D forever van emberek.:DD! ) Így sajnos a végén már nem azzal a minőséggel és lelkesedéssel írtam a részeket amikkel kezdtem (ez pedig meg is látszik a részeken!!) Azonban nem akartam befejezetlen blogként itt hagyni (pedig gondoltam rá). Végül így vagy úgy, de befejeztem és nem bántam meg!
+ Nagy dilemmába voltam a befejezést illetően: vaciláltam, hogy boldog, szomorú vagy rejtélyes befejezést hagyjak meg...nos ez majd kiderül..legyen meglepetés!!
Na de térjünk rá egy másik dologra, méghozzá a köszönet nyilvánítás részére! Szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak, aki végig követte a történetet és minden feliratkozómnak és úgy összességében mindenkinek aki erre tévedt valaha is!!!!! :)) Köszönöm nektek, hogy volt kinek írnom, és hogy végig velem voltatok!!!!! :))
A következő dolog: Felmerülhet a kérdés, hogy lesz e következő blogom és történet? Nos történet az lesz, azonban blog egyenlőre nincs tervben! Részben idő hiány miatt, részben pedig azért mert a következő történetem első sorban nem blogként szeretném csinálni erről majd még beszélek). De el nem fogok tűnni!! Muhahaa, nem lesz olyan nagy szerencséje az emberiségnek, hogy megszabadul tőlem.:'DD!! Az idézetes blogom aminek a linkje megtalálható ezen a blogon is, az ugyan úgy folyamatosan aktív lesz!!
Nos...nem is tudom mit mondhatnék még..inkább nem is mondok mást mert az elbúcsúzó beszédem hosszabb lett kb. mint maga a befejező rész!! :'DD
Remélem tetszeni fog a befejező rész!! :)) És amit még megemlítenék, az az, hogy az utóbbi időben már nem voltak idézetek a részek elején, amiket sajnálok, de egyszerűen nem jöttek gondolatok hozzá...valóban nehézkesen mentek az utolsó részek...!  Most viszont még utoljára lesz egy!! :)) + 2 szám amit ajánlanék az utolsó részhez: https://www.youtube.com/watch?v=nGYyTw9RIa8
https://www.youtube.com/watch?v=YWxV0iVpCwM
Valamint egy leendő történetről részletesebben ezen a blogomon olvashattok: http://mylifeismyinsight.blogspot.hu/ 
Itt lesz egy kis rövid ismertető róla! Ha van kedvetek nézzetek be, és olvassátok el! :))
Szóval akkor, még így utoljára, a blog legutolsó bejegyzésének tiszteletére leírom azt amit már annyiszor leírtam!!
Jó olvasást minden kedves olvasómnak!!!!!!!!!!!!!!!!
Smile.:))

59. fejezet - Befejező rész:

"Nem tudom, hogy az élet amit eddig leéltem boldog volt-e, vagy szomorú. Jó vagy rossz? Nem tudom, hogy az élet amit hátralévő életemben még élni fogok az mosolyt vagy könnyeket fog-e többször csalni az arcomra. Azt sem, hogy példaértékű lesz-e vagy inkább elítélendő. Az egyetlen amiben biztos vagyok az az, hogy nem fogom megbánni, és eddig se bántam meg. Mert minden egyes tettem, minden levegő vételem és gondolatom, az mind az enyém volt és az életem része. Az életé, amiért halálom napjáig én felelek!" 

5 évvel később:

-          Hé! Nem látta valaki a nyakkendőm? – érdeklődött Harry, miközben össze vissza rohangált a házban.

-          Nem láttad a hajdíszem? – rohant oda Liz, azaz Harry barátnője.

-          Zayn ugye nálad vannak a… - kezdte Liam.

-          Elkenődött a sminkem. – szakította félbe férjét Rose.

-          Kit érdekel a sminked szívem, mikor épp nem találom a gyűrűket!!! – kiáltotta el magát kétségbeesetten Liam.

-          Édesem, de hát a kezedben vannak. – lépett oda hozzá Rose.

-          Óh! Tényleg! 

-          Nem tudom eldönteni, hogy a beszédembe melyik viccet rakjam bele. Katharine segíte… - Zayn-t Louis szakította félbe.

-          Kösd meg a nyakkendőm!  - lépett oda hozzám összegabalyodott nyakkendővel.

-          Kész káosz! – állapítottam meg, majd miután megkötöttem Louis nyakkendőjét, útjára engedtem őt. Liam-hez sétáltam.

-          Hol van már, ha? Komolyan, milyen esküvő az, ahonnét késik a vőlegény?

-          Ugye nem fog faképnél hagyni? Te jó ég…biztos meggondolta magát!!– toppant be mennyasszonyi ruhában Emily. Kétségbeesett mi pedig egyből ugrottunk, hogy megvigasztaljuk. 

-          Meggondolni? Dehogy.  Itt lesz.

-          Biztos dugóba került.

-          Ő nem az a fajta.  – sorba hangzottak a biztatások. Azonban végső megnyugvást az hozott, amikor a vőlegény végre belépett az ajtón.

-          Megjöttem! Az interú egy kicsit elhúzódott és nagy volt a forgalom is!

-          Na végre!  - hangzott egyszerre. Niall elegáns öltönyben és vigyorogva esett be a saját esküvőjére. A mennyasszonyt kitessékelték az udvarra, hogy ne lássa meg leendő férje. Cirka fél óra múlva már mind kint álltunk talpig díszben és nagy mosollyal az arcunkon a gyönyörűen feldíszített kertben.

Az elmúlt években sok minden változott és még több minden történt. Ki gondolta volna, hogy a romba dőlt életünkből még lesz valami? És nem is akármi. Az apám halála után (amit továbbra is rejtély fed, hogy vajon ki és miért tette) sorba történtek az események. Miután az apám meghalt a Fantom nyomába akartunk eredni, de nem jártunk sikerrel. Eltűnt, és azóta se hallott róla senki. Állítólag elhagyta azországot, mások szerint meghalt. Senki nem tudja mi történt vele. Egyik napról a másikra szívódott fel, nyomot se hagyva maga után. Eleinte kerestük őt, azt hittük ez csak valami trükk. De a hónapok, majd később az évek múlásával kezdtük belátni, hogy valóban eltűnt az életünkből. Aztán ott voltunk MI. Louis és én kibékültünk és mindent alaposan átbeszéltünk majd tisztáztunk. Megígértük egymásnak, hogy történjen bármi soha többé nem hagyjuk el a másikat! A mi kapcsoltunk erősebb mindennél. Ami köztünk van, az valami olyasmi, amit még a halál sem választhat el! Erre bizonyítékunk is van! És nem csak az, hogy 4 évvel ezelőtt az oltár előtt meg is esküdtünk minderre! Aztán ott vagyok én és a kis birodalmam, na meg Dan és Adam is. Dan mint jobb kezem és fogadott apám, mindig mellettem van, így bármikor számíthatok rá. Adam hűséges barátom, és testőröm még mindig, amire szükségem is van, hiszem a „családi vállalkozást” képtelen voltam feladni. Továbbra is én vagyok a sötét kis birodalmunk feje, és az alvilág hűséges őrzője! Az embereim tisztelnek és hűségesek hozzám! Aztán ott van Mr. John. Elő léptették, miután a Fantom összes beépített embere eltűnt az őrsről. Ő a mai napig segítségemre van mindenben. Hogy mi van a srácokkal? Nos, senki nem unatkozott. 3 évvel ezelőtt úgy döntöttek vissza vonulnak egy kis időre és élik a kis életüket mint „normál emberek”,  amikor pedig kiélték magukat újult erővel ismét vissza térnek. Na meg persze egy új albummal is, és koncertek sorozatával! Jut eszembe, Will is kikerült a képből. A visszatérésemet követően elhagyta a lemezkiadót és otthagyta a srácokat is. Most új menedzserük van. De térjünk csak vissza a srácokhoz:  Liam 2 évvel ezelőtt feleségül vette Rose-t. Egy nyaralás következtében ismerte meg őt. Aztán itt van Harry. 1 éve találkozott Lizzel, és azóta is tökéletes párt alkotnak. Talán hamarosan ismét esküvőre megyünk? Zayn se unatkozott, úgy döntött kihasználja a vissza vonult éveket, így utazgatni ment szerte a világba. Járt Európába és Amerikába, sőt még Kínába is eltöltött 3 hetet. Állítólag végig sétált a Kínai nagyfalon is, de ezzel kapcsolatba nekünk többieknek fenntartásaink vannak azzal kapcsolatba, hogy azt a hosszú falat egymaga valóban végig járta e? Louis és én továbbra is boldogan és a ránk megszokott izgalmas kapcsolatban élünk mint férj és feleség! Niall pedig…nos szőke kis Ír barátunk arra szánta el magát,  hogy szintén beáll a meg házasodott emberek sorai közé.

Bárhogy is, de ha végig nézek magunkon, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy azt amit mi 5 év alatt megtettünk az már valami! Bár nem is csodálkozom, hisz a mi kis csapatunk nem átlagos emberekből áll.

Az esküvői ceremónia nagyon szép volt és megható. Nem volt köztünk olyan, aki ne könnyezte volna meg. Főleg azt a részt, amikor este a vacsoránál Niall el énekelt egy dalt szerelmének és egyben immár a feleségének. Csak azok voltak ott akik számítottak, így kis, családias esküvő volt a kertben. Jó volt látni, hogy mindenki boldog és mosolyog. Egész életemben egy családra vágytam, hisz az nekem nem adatott meg, most pedig úgy érzem többet kaptam annál amit valaha is eltudtam volna képzelni. Hálás voltam ezeknek az embereknek és a teremtőnek is, hogy találkozhattam ezekkel az emberekkel, egytől-egyig!

A jókedvű beszélgetést az asztalunknál a csengő hangja szakította félbe. Értetlenül néztünk össze: Louis, Zayn, Dan, Adam és én, akik az asztalnál ültünk. Este volt már, és későre járt. Ki az, aki ilyenkor becsenget egy helyre ahol esküvőt tartanak? Értetlenül keltem fel a székből. Az asztalomnál ülők utánam jöttek, a többieket pedig megnyugtattuk, hogy nem történt semmi, nyugodtan élvezzék tovább az estét. Ajtót nyitottam, de senkit nem találtunk ott. Csak egy boríték hevert a küszöbön, benne egy képes lappal. Kinyitottam. Louis, Zayn, Dan és Adam na meg jó magam értetlenül álltunk körbe a meghívót és annál értetlenebbül néztünk össze majd ismét vissza a lapra amikor elolvastuk, mi áll rajta:

” Sok boldogságot az ifjú párnak! Megkésett barátotok: F.”