18.Fejezet.-Óra indul!

Sziasztook.:)  Jelentem itt az új rész!!.:)  Sajnálom, hogy 1 hét után tudtam csak hozni, de a tesóm gépéről tudok csak blogolni, mivel az enyém tönkre ment. Viszont ez nem akadály, mert amikor csak időm van írok és hozom az új részeket.:)  Remélem tetszik majd.:) Kellemes vasárnapot nektek.:)!! Jó olvasást minden kedves olvasómnak.:)  Smile:)
u.i.: a másik blogomba már felkerült néhány iromány.:) Ha van kedvetek és időtök nézzetek be.:)!! /nem vagyok egy nagy költő, szóval kérlek nézzétek el nekem, ha egy-egy vers vagy idézet nem tökéletes.:) / 
http://mylifeismyinsight.blogspot.hu/

18.fejezet.

"- Kiszállnék én ebből a játékból. De az a baj, hogy innét nincs kiszállás"  

A konyhámban ülve kortyolgattam forró kávém. A napsugara kedvesen árasztották el a konyha minden pontját. Szép napnak indul ez a mai, és remélem ez nem fog változni. Órámra nézve megállapítottam, hogy 7 óra. Loius-ék gépe kereken 1 óra múlva indul. Tegnap este elbúcsúztunk és megegyeztünk, hogy amint leszálltak a gépről felhív. Mint kiderült ez csak egy amolyan „pillanat turné” lesz a filmhez amit forgatni készülnek. Ez pedig azt jelenti, hogy pár hét és újra haza jönnek. Mindez pedig számomra jó hír. Ezalatt az idő alatt kiderítek minden információt a Fantomról, megtalálom és elintézem, hogy többet ne tudjon ártani nekem.  Most van időm foglalkozni vele. Most nem kell Louis-ért, és a srácokért aggódnom. Míg Ők turnéznak és elhárítom a problémákat. Gondolatmenetemből telefonom csörgése zökkentett ki. Louis nem lehet hisz még el sem indultak.

-          Igen? – vettem fel, nem is törődve azzal ki hív.

-          Jó reggelt az én kedvenc  és egyetlen unokahúgomnak. – szól bele a telefonba Dan. – Ma elviszlek egy kis találkozóra. Nem sokára ott vagyok.

-          Találkozóra? – ráncoltam össze értetlenül szemöldököm.

-          Igen. Bemutatlak a népednek.

-          Helyes. Már azt hittem el is felejtetted, és csak dísznek kaptam a rangom. Különben is szükségem lesz a segítségükre.

-          Mihez is?

-          Majd megtudod. – ezzel mosolyogva kinyomtam a telefont. A tervem egyre jobban kezd össze állni. Louis-ék kikerültek a képből, a bűnöző hadseregem pedig be. Szépen nyomozni fognak majd a Fantom után, és mire a srácok haza érnek nyoma se lesz a problémának. Élhetem a nyugodt, és megérdemelt életem. Felsietve az emeletre összeszedtem magam, és valami kinézhető külsőt varázsoltam. Egy fekete összeállításba, kiengedett göndör hajjal indultam el a nappali felé, hogy rákészüljek Dan érkezésére egy kis lazítással. Leérve a lépcsőn azonban ismét megszólalt telefonom. Értetlenül vettem fel, hisz egy ismeretlen számot jelzett a képernyő.

-          Ami fent az lent. Ami egyszer az égbe emelkedett az valamikor földre is fog szállni. Csak nem mindegy hogyan. Lássuk, milyen gyors vagy ha a drágalátos szerelmedről van szó. Félóra múlva a barátaid gépéből egy tűzijáték lesz. Remélem szereted a tűzijátékot. – torkomba gombóc keletkezett, mely nem akart megszűnni. Szemeim összeszorítva tartottam vissza könnyeim a hang hallatán.

-          Mi..miért csinálja ezt.  

        Óra indul. Lássuk félóra alatt tudsz e életet menteni? Óh, már csak 29 perc 55 másodperc. – ezzel megszakadt a vonal. Villámgyorsan ragadtam meg a kocsi kulcsot, és rohantam ki a házból. A gázra lépve szélsebesen száguldottam ki a birtokról, egyenesen az útra. Nem törődtem a forgalmi szabályokkal, a piros lámpákkal, vagy a sebesség korlátozással. Kezeim remegve tartottam a kormányon. Nem eshet bajuk. Nem eshet baja. Időbe fogok odaérni, megfogom menteni, és nem lesz semmi baj. Nyugtattam magam de hiába. A fejemben csak a Fantom szavai vízhangoztak. Tudja, hogy tegyen tönkre. Ez is csak azt bizonyítja, hogy figyel, és tud minden lépésemről. Ám a legnagyobb baj, nem az, hogy az én lépéseim tudja, hanem az, hogy a körülöttem élőket is megfigyeli. De nem fogom hagyni, hogy bántsa azokat akiket szeretek. A reptérhez érve hatalmasat fékeztem, mely a kerekek csikorgásán is hallatszott. Ahogy csak bírtam rohantam előre, keresve, hogy vajon melyik gépen is lehetnek a fiúk. Ám van egy kis probléma. A biztonságiakon át kell jutnom. Szerencsémre a rajongókkal nem kell megküzdenem, mivel a legnagyobb titkokban indultak el a fiúk. Megpillantva az útvonalat melyre szükségem volt, rohanni kezdtem, az őrök felé. A sor hatalmas volt, és láthatóan mindenki teljes nyugalommal araszolt előre. Én befurakodva egyenesen a kapuig rohantam.

-          Azonnal át kell engednie. – közöltem lihegve az őrrel.

-          Sajnálom hölgyem, ki kell várni a sorát.

-          Ha azt kivárom, akkor itt hamarosan 5 ember is megfog halni. Szóval engedjen át. – próbáltam átjutni.

-          Biztonságiak. Kérem vigyék el a hölgyet. – szólt két férfinak. Hirtelen ötlettől vezérelve átbújtam az őrök kezei közt, és tovább rohantam. Ám ekkor már két ember is üldözőbe vett. A tömegben Pault véltem felfedezni a kijáratnál.

-          Paul. – kezdtem el, kiabálni de nem hallotta. Zsebemből elő kapva a telefonom Louis számát tárcsáztam. Három kicsengés után fel vette. - Azonnal le kell szállnotok a gépről!

-          Katy mi a baj?

-          Veletek van a gépen Will? – éreztem a telefonon keresztül is, ahogy meglepődik kérdésemen.

-          Nem. Ő egy másik géppel jön utánunk. De miért? Mi történt? Hol vagy?  - tehát Will nincs velük. Ez azt jelenti, hogy a Fantom igazat mondott, és valóban felakarja robbantani a gépet.

-          Louis a rohadt életbe ne kérdezősködj csak szálljatok le. Most!  - kiabáltam telefonba. Mondatom végére Pault is utol értem, és sajnálatomra a két őr is engem. Gyorsan az órára pillantottam, mely szerint pontosan 5 percem volt még. –Paul. – kiáltottam. Végre felém fordulva, igaz lepettséggel arcán de felém igyekezett.

-          Katy mi történt? Mit keresel itt?

-          Nincs időm elmagyarázni. Louis-ék veszélybe vannak. Te intézd el azokat. – mutattam hátam mögé. – Én meg hadd menjek. – továbbra is értetlenül, de bólintott. Bízott bennem annyira, hogy higgyen nekem. Én az ablakokhoz siettem, ahol a srácok gépe, már elindult a felszálló pályán. Nem volt nehéz rájönnöm, melyik az Ő gépük, hisz biztonsági őrök, és fekete autók tömkelege volt ott. Tüdőm kiköpve is, de tovább rohantam egyenesen a felszálló pályáig. Mire leértem a gép kezdett lelassítani. Megtörtem próbáltam levegőhöz jutni, közben pedig csak a gép ajtaját bámultam, hogy mikor szálnak már le a fiúk. A gép alighogy megállt, a srácok villámgyorsan futottak le a lépcsőkön. Legelöl Louis rohant, mögötte pedig a többiek. Szívemről hatalmas szikla esett le.

-          Katy, mi történt? Mit keresel itt?  - támadott le, Louis. Én nem törődve a kérdéseivel ráborultam és olyan szorosan öleltem ahogy csak bírtam. Úgy éreztem minden erőm elhagyott. Lábaim remegve tartottak. – Hé. Nyugi. Minden rendben. – suttogta miközben hátam simogatta megnyugtatva.

-          Én elhiszem, hogy az elválás nagyon nehéz, de valaki elmagyarázná mi folyik itt?  - háborodott fel Liam.

-          A Fantom.. – kezdtem bele, ám ebben a pillanatban telefon rezegni kezdett jelezve, hogy üzentem érkezett. „Bumm!”  - állt a rövid üzenet, melyet halkan suttogva olvastam fel.

-          Bumm? – kérdezett vissza Lou. - Ijedten kaptam fejem a gép felé, majd felkiáltottam.

-          Földre!  - húztam magammal Louis-t is. Hatalmas robbanás hallatszott. Hirtelen egy forró légáramlat futott végig rajtunk melyet a felrobbant gép okozott. A robbanás okozta lökést mi is éreztük. Lassan felemelve a földről fejünk, már csak azt láttuk, ahogy a gép roncsai lángokban állnak, a részei pedig hamu foszlányokként a földre hullnak.  Szirénázó autók, és jajveszékelő emberek hangját hallottam csak.

-          Katy. Katy, szólalj már meg. Jól vagy?  - zökkentem vissza, Louis aggódó hangjára.

-          Igen. Ti jól vagytok?  - a földről a többiek is óvatosan kezdtek felkelni.

-          Úristen. – bökte ki Zayn. – Ez..

-          Az én hibám. – fejeztem be lesütött szemekkel.  

-          Ezt hogy érted?  Mi történt?  - támadott le Louis idegesen és aggódva. Nem csodálom. Hisz 1 percen múlt, hogy nem halt meg.

-          A Fantom műve. Felhívott ma és tegnap is. Azt mondta, hogy aki átlépi a házam küszöbét azt tekintsem halottnak. Figyelmeztetett és én nem hallgattam rá. – gyűltek könnyek szemembe. -  Majdnem meghaltatok miattam. Egy percen múlt és rajtam az életetek. – szipogtam immár.

-          Egy téves szám hívott tegnap este mi?!  - vágta oda Louis szemrehányóan. -  És miért volt olyan fontos, hogy Will velünk van e a gépen?

-          Mert Will a Fantom embere.

-          Tessék? Will a Fantomnak dolgozik? Ez..mégis mikor akartál erről szólni? Várj. Te ezt az egészet szándékosan eltitkoltad előlem? Katy, mégis hogy gondoltad? Ennyire nem bízol meg bennem?

-          A rohadt életbe Louis. Hát nem érted? Megakartalak óvni. – emeltem fel hangom én is. – Egy perc. Érted Louis?! Ennyin múlt az életetek! Ha egy perccel később érek ide már halott vagy, és te komolyan azt kérdezed miért nem szóltam? Ezért. Pont ezért. Mert így is, hogy keveset tudtál majdnem meghaltál. Ha mindent elmondanék, már rég a temetésed szervezhetném.  – kiabáltam és nem érdekelt, hogy ki hallja. Nem érdekel más, csak az, hogy ennek az egésznek véget vessek. Louis fejét felkapva mintha észre vett volna valakit a tömegben.

-          Mr. John!  - kiáltott fel Louis. Már csak ő hiányzott az a mai napomból. Felénk fordulva egyátalán nem tűnt meglepődöttnek.

-          Megint maguk? – kérdezte, miközben rám nézett.

-          Rosszkor voltunk rossz helyen. – vágtam rá, próbálva összeszedni magam.

-          Vagy inkább a legjobbkor vannak mindig a legjobb helyen. – ráncolta össze homlokát. – Be kell vinnem magukat az őrsre. Vallomást kell tenniük, mivel nem hogy szemtanúi, de majdnem áldozatai lettek ennek a támadásnak.

-          Támadás? – kérdeztem vissza. Tudtam, hogy valóban az volt, de érdekelt, hogy Mr. John miből gondolja, hogy nem egy véletlen műve ez az egész.

-          Nézze. Nem hiszek a véletlenekben. Ahogy abban, sem, hogy baleset történt.

-          Na, és miért olyan biztos ebben.

-          Mert maga is volt. – vágta rá határozottan. Utalva ezzel arra, hogy szerinte közöm van mindehhez. Milyen jól gondolja, csak kár, hogy nem tudhatja. – Jöjjenek. Egy rendőr bekíséri Önöket, az őrsre. – Louis-ra pillantva, megakartam szólalni de inkább nem tettem. Tudtam, hogy haragszik rám. De vajon jogosan?! Megakartam menteni az életét, és ebbe majdnem belehalt. A legveszélyesebb dolog történt vele, amit csak eltud képzelni. Az, hogy belém szeretett. Ennél nagyobb baklövést el sem követhetett volna. Ezzel pedig, egyenesen a halálba szeretett. Ha eddig azt hittem az életem már nem lehet rosszabb tévedtem. Amíg a Fantom él, minden egyes percben csak rosszabb lesz. De nem fogom hagyni, hogy a félelem, a bosszúvágy, és a lelkiismeret-furdalás felemésszen. Észnél kell lennem. Mert ha figyelmetlen vagyok akkor hibázok. És nem engedhetem meg magamnak hogy hibázzak. Az életem csak úgy mint ez a bomba felrobbant, és millió kis darabra hullott. Amit áldozatok nélkül kell összeraknom, hogy legalább hasonlítson ahhoz, amilyennek kellene lennie, ha már ugyan olyan nem lehet mint régen.