Az érettségiknek végre vége, így én is fellélegezhettem kicsit! Az új részek készen vannak és mivel nem sok maradt hátra ezért úgy döntöttem egyszerre teszem fel mindegyiket, még hozzá a befejező részt is!
Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok az új részekre!!
Nem is húzom az időt..jóó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak és még egyszer sajnálom, hogy ilyen sokára lettek kész az új részek!! Remélem azért maradtatok akik nyomon követitek a történet végét.:D!
Smile :)
54. Fejezet
1 hónap. Kinek rövid, kinek hosszú idő. Nekem életem egyik
legrövidebb időszaka volt. Minden egyes reggel, úgy ébredtem, hogy azt kívántam
soha ne érjen véget ez az 1 hónap. Aztán ma reggel arra lettem figyelmes, hogy
véget ért.
Kétségbeesett arccal néztem tükörbe. 1 hónapom volt, hogy
elhatározzam, mit akarok és azt hogy akarom. Legnagyobb sajnálatomra, ám
legkisebb meglepetésemre egy ötletem se volt ezzel kapcsolatba.
- - Dan azt üzeni, hogy menj be hozzá. Beszélni akar
veled. – lépett mellém Adam. Egy grimaszt vágva a tükörképemnek megfordultam és
elindultam Dan szobája felé. Már a folyosó közepén sétáltam, amikor megszólalt
a telefonom. A kijelzőn villogó név láttán először ürességet majd megnyugvást
éreztem.
- - Már azt hittem többé nem is hívsz.
- - Haragudtam rád.
- - Én is magamra.
- - Katharine..
- - Zayn! Ha most egy komoly beszélgetésre készülsz,
akkor azt hiszem el kell halasztunk. Mert jelenleg is vár rám néhány komoly
elbeszélgetés.
- - Elfoglalt lehetsz.
- - Ismersz. Sose maradok nyugton. – már csak néhány
lépésre voltam Dan szobájának ajtajától.
- - Ismerlek. – mondta Zayn elgondolkodva. – És nem
változtál semmit. – elmosolyodtam. – Sőt mit több, egy halott emberhez képest
felettébb jól nézel ki. – össze ráncoltam a szemöldököm.
- - Mi?
- - Még mindig jól áll neked a göndör haj és a
fekete maffiózó szerelés. – megálltam.
- - Miről beszélsz?
- - Katharine. – szólt halkan. – Fordulj meg. –
értetlenül követtem az utasításait. Megfordultam. Zayn tőlem nem messze állt a
folyosón. Halvány mosollyal az arcán közeledni kezdett felém. A telefon majdnem
kiesett a kezemből. A gondolataim össze vissza kavarogtak. Zayn itt van. Zayn
itt van Los Angelesbe. Zayn pár méterre van tőlem. LOUIS!
- - Jó újra látni! – állt meg előttem. Döbbenten
meredtem rá.
- - Zayn.. – hebegtem. – Hogy? Hogy lehetséges? –
nem válaszolt csak szorosan magához ölelt. Hirtelen nem tudtam felfogni mi is
történik valójában.
- - Los Angeles a turnénk következő és egyben utolsó
állomása. Ebben a holtban szálltunk meg. – magyarázta.
- - Akkor…Louis…Louis is..itt…itt van? – bólintott.
Azt hittem ott helyben elájulok. -
-
Az nem lehet….ez nem történhet meg. El kell
mennetek innen. Nem tudhatják meg, hogy itt vagyok. Nem tudhatják meg, hogy
élek! – támadtam le Zayn-t.
- - Hé. Nyugodj meg! Először is beszéljünk valahol
máshol. A másik emeleten szálltunk meg. – magyarázta. Én csak bambán néztem rá.
Megragadta a karom, és maga után húzott. Egy emelettel feljebb mentünk és roham
léptekkel estünk be Zayn szobájába.
- - Ugye álmodom? Mond, hogy ez az egész csak egy
álom! Te nem lehetsz valóságos. Kizárt, hogy itt legyél! Kizárt, hogy itt
legyetek!
- - Ennyire örülsz nekem, hogy el se hiszed? Á, ez
nagyon aranyos tőled és…
- - Te idióta! – ütöttem hátba. – Ha a srácok közül
valaki meglát nekem végem! Mindenki úgy tudja, hogy meghaltam! Fel fogtad ezt?
- - Mi nem tudunk átmenni másik hotelba.
- - Akkor menjetek máshova! Nem maradhattok itt!
- - Katharine. – állított le Zayn. – Nyugodj meg!
Csak 1 napot leszünk itt. Aztán vissza megyünk Londonba. Addig is, húzd meg
magad! Lehetetlen, hogy össze fussatok, ha vigyázol!
- - Túl könnyedén beszélsz. Úgy érzem, nem látod át
azt, hogy mi folyik itt. Ha Louis megtudja…
- - Azt nem élné túl. – vágott a szavamba.
- - Hogy..hogy van?
- - Nem túl jól.. – kérdőn néztem fel rá. – Ami azt
illeti rosszabbul viseli mint azt gondoltuk. Teljesen szétvan esve. Tönkre
tette magát Katharine! - üres
tekintettel meredtem magam elé. – Mi történt Los Angelsbe? – terelte el a
témát.
- - Semmi érdemre való. Azt hittem itt majd
megtalálom a megoldást mindenre, de tévedtem. A dolgok csak rosszabbak lettek.
- - Mit fogsz tenni?
- - Nem tudom. Én…én nem tudom mit kellene tennem
és.. – ekkor kopogás hallatszott az ajtó felöl. - Mindketten a hang irányába
fordultunk majd kővé dermedtünk miután meghalottunk egy ismerős hangot.
- - Zayn! – Niall volt az.
- - Most mit csináljunk? Nem láthat meg engem?
- - Haver! Nyisd már ki az ajtót. Tudom, hogy bent
vagy, hallottam, hogy beszéltél valakivel.
- - Egy pillanat!
- kiáltott vissza Zayn. – Bújj el!
- kérdőn néztem rá.
- - Mégis hová?
- - Menj a fürdőbe! – még mielőtt válaszolhattam
volna, Zayn berángatott a fürdőszobába. Füleim az ajtóra tapasztottam
- - Végre. Azt hittem, már kizártál. – Niall bejött.
– Akkor mehetünk?
- - Menni? Hová?
- - Hát vásárolni. Megbeszéltük, hogy amíg van egy
kis szabadidőnk, addig elmegyünk vásárolni. Láttam idefele jövet egy jó
üzletet.
- - Ó. Tényleg. Megbeszéltük. Öhm..izé..akkor
mennünk kéne. Ugye?
- - Kellene. Csak előtte elmegyek a mosdóba.
- - Nem! -
vágta rá Zayn, minden feltűnés nélkül természetesen.
- - Mi a baj?
- - Oda nem mehetsz be.
- - Miért?
- - Mert...nos, tudod kicsit elrontottam a gyomrom
tegnap. – nagy csend. – A repülőn össze
vissza ettem. Ezért egésznap rossz volt a gyomrom, és hát..izé..tudod..
- - ÓÓ..értem. – Niall hangja zavart lett. –
Egyébként minden rendben? Olyan zavartnak tűnsz.
- - Miért ne lenne? Minden oké.
- - Tényleg? Az igazat megvallva engem elkapott egy
furcsa érzés..hirtelen Katharine-re gondoltam. ÁÁ…még a hideg is kirázott.
Annyira hiányzik.
- - Miket beszélsz itt nekem? Inkább menjünk.
- - Rendben. – halk zajok, távolodó léptek majd egy
ajtócsukódás. Fellélegezve hagytam el a fürdőt majd Zayn szobáját. Gyors
léptekkel mentem a lifthez, hogy aztán Dan-hez mehessek akihez eredetileg is
indultam.
A tény, hogy egy épületbe vagyok
Louis-val, felettébb komplikálttá teszi a dolgokat. Mi lesz, ha össze futok
vele? Másodpercek alatt dőlhet össze minden. Nem szerezhet még tudomást arról,
hogy életben vagyok! Még. S ekkor felmerült bennem egy újabb kérdés: Még? Vagy
Soha? Vissza térek én még egyáltalán Londonba? Fogok még találkozni vele? Ha
igen, hogy és mikor?
Kétségbeesetten rontottam be Dan
szobájába.
- - Minden oké? Nem festesz valami jól.
- - Louis…Zayn…a srácok. –hebegtem. – Itt vannak.
- - MI? – pattant fel a helyről Adam, akit eddig én
észre se vettem.
- - Most találkoztam Zayn-nel. Ők..ők tényleg itt
vannak?
- - Mi? – ismételte magát Adam. Mindent részletesen
elmeséltem nekik. Mondandóm végén egyszerre dőltünk hátra a kapaén és a széken.
- - Most mit fogunk csinálni? – tette fel a nagy
kérdést Adam.
- - Nem mi. Ő. – felém fordult. – Az 1 hónap letelt.
Hogy döntöttél? – alaposan végig gondoltam mindent ami eddig történt.
Összegeztem mindent. Mióta itt vagyunk Los Angelesbe nem történt semmi
érdemleges. Sőt. Nem történt semmi jó. Jól belegondolva az egyetlen dolog
amiért ide jöttem és amiért még mindig itt vagyok, az az, hogy ide menekültem.
Igen. Elmenekültem. Elmenekültem és csak összedőlt romokat hagytam magam után. Meddig
csinálhatom még ezt? Meddig menekülhetek még saját magam elől? Ha most nem
állok meg és nézek szembe az összes gonddal, akkor soha. Ezzel a tudattal
néztem Dan szemébe.
- - Döntöttem.
- - Az az..?
- Csomagoljatok. – kérdő tekintetek néztek vissza rám. – Haza megyünk. – jelentettem ki a lehető legmagabiztosabban.
- Csomagoljatok. – kérdő tekintetek néztek vissza rám. – Haza megyünk. – jelentettem ki a lehető legmagabiztosabban.
Végre!!! Nagyon vártam!
VálaszTörlésJó végre új részt látni/olvasni!(:
VálaszTörlésIgyekszem hozni az új részeket! :))
VálaszTörlésKedves Smile!
TörlésLehetne egy kérdésem/kérésem? :)
Szia! Mi volna az?
TörlésVállalsz véleményezést?
TörlésA (volt) blogomról lenne szó.. ha nem túl nagy kérés
Sajnálom, de véleményezést nem szoktam vállalni.:/!!
TörlésAh, sajnálom.:(
Törlés(Mint egyetlen és kitartó feliratkozóm gondoltam rád, illetve mivel a kezdetek óta olvasom a blogod, és rettenetesen.. jó!)
De köszönöm, hogy válaszoltál!
És csak így tovább!